„Én nem így képzeltem…”

Végy erőt magadon, s gondold át életedet, eddigi pályafutásodat. Mit értél el azzal, hogy tanultál, több száz vastag betűs oldalt bemagoltál, s végül szüleid örömére sikeres vizsgát tettél? Ezután elhelyezkedtél egy – akkor még – jó nevű vállalatnál, ahol, elnyertél egy pályázatot, felnéztek rád, mint szakszervezeti tagra, s becsülték személyedben az új brigádvezetőt, ez nem volt játék!

Emlékszel még? Kb. 40 évvel ezelőtt történt egy, május elsejei felvonulás után, „Kiváló dolgozó”-i jelvényt vehettél át a magas tribünön, ahol az igazgató megveregette vállad, és mindenki előtt azt mondta: „csak így tovább” fiam! És részt vehettél egy kiránduláson.

Színes lufik szálltak a magasba, elégedett voltál, s büszke is magadra, hiszen gyermekeid is felnéztek rád, hisz el tudtad őket vinni egy jó étterembe!

Gondoltad, most már könnyű lesz minden, az út sima előtted, s járható is. Nincs akadálya annak, hogy teljes erővel folytasd, hiszen elismert dolgozó lettél. Holnaptól mindenki felnéz rád, s a nők is utánad fordulnak. Szép jövő vár rád – gondoltad.

Biztos voltál benne, hogy némi túlórával, egy kis többletmunkával még nagyobb ember leszel a főnök szemében. Most már joggal várhatod az újabb fizetésemelést, erre vártál, nem a lottóra.

Emlékszel? Kaptál is nem egyszer, de sajnos az inflációt nem tudta követni, s Te mindig ott maradtál, ahol a part szakadt.

Kezdett nem tetszeni a dolog. De Te nem csüggedtél, s nem is voltál fáradt. Remek ötleted támadt! Vállalsz egy második műszakot, s ha ügyes leszel, még a családodra is marad egy kis időd. Pályázotakat adtál be, egymás után.

Dolgoztál, dolgoztál, csakhogy egy kicsit most elbíztad magad!

A főnököd észrevette, hogy egyre fáradtabb vagy, s lankadt a munkakedved is.

A kutya sem szereti, ha néha nem simogatják meg! Sebaj! Majd egy kicsit jobban belehúzol a másodállásodba!

Olyan butus voltál, hogy még az éjszakáidat is rááldoztad a munkára, s alig értél haza, máris indulhattál a céghez. A főnök előtt gyorsan elhúztál, nehogy megint azt mondja: „jó karikás a szemed, csak nem éjszakáztál?”… vagy kiránduláson voltál?

Nem gondoltad, hogy az otthoni munkáid így elmaradnak, s azt sem vetted észre, hogy gyermekeid már a serdülőkort is átlépték, és házasodni készülnek. Most aztán a lovak közé kellett csapnod, mert még nagyobb szükséged volt a pénzre, mint valaha.

Akkor nem gondoltad, mit művelsz magaddal, most viszont már érzed is az esze nélküli hajtás hova vezetett. Fáj minden porcikád, a vérnyomásod is magas, a szíveddel sincs minden rendben. Alig várod a nyugdíjazást, hogy végre kipihend az Életet.

Jobb, ha most leülsz egy kicsit a tópartra, s hallgatod a csendet. Lazíts egy kicsit, vedd észre a természetet. Tépj ki egy szálat a fűcsomó közül, vedd a szádba, mint gyerekkorodban.

Tudom, most az jutott eszedbe, amikor diák voltál, s ebéd után kiültél a ház mögé könyvvel a kezedben, s elkezdted magolni a vastag betűs részeket.

Fel-felnéztél az égre, s megcsodáltad a szárnyaló madarakat. – Minden előjött igaz? –

Nézz fel most is az égre, s láthatod, a madarak most is szabadon szárnyalnak, mit sem tudva arról, mi történik idelent. S Te? Veled mi van? Mi volt? Érezted valaha, hogy szabad vagy?

Lassan a tó fölé hajolsz, ahonnan egy ősz hajú fazon néz vissza rád, s azt mondja: „Én nem így képzeltem.” Tudod, mit mondok? Még mindig tudsz változtatni, ha akarsz! Meghívlak egy különleges utazásra! Gyere velünk és gazdagodj meg lassan!