Mindannyian, kivétel nélkül belső életet élünk. Az életünk olyan, mint a belsőnk, és mindaz, amit tapasztalunk a világból, az pontosan olyan, mint a mi belsőnk. Az életünket úgy is tekinthetjük, mint a Szabadságunkhoz vezető utat. Szabadnak születünk, és azért születnek gyermekeink, amikor már feledésbe merül a Szabadságunk, hogy tanuljunk tőlük Szabadnak lenni. Aztán a szocializáció folyamán, amikor a megszületett Szabad egyéniség, individum társas lénnyé válik és ebben a társas lényben válik igazán emberré, korlátokat interializálunk (belsővé teszünk). Milyen korlátokat? Részben tapasztalati korlátok, hogy amikor hozzá teszem a kezemet a forró kályha ajtajához, többet nem teszem oda, és szüleink, nevelőink, emberi környezetünk elmondja, hogy mit szabad és mit nem szabad, mi a jó és mi a rossz. A felnőtt kor küszöbén, amikor kamaszodunk, és belépünk a felnőtt létbe, akkor egyszer csak arra ébredünk, hogy teli vagyunk korlátokkal. Ekkor elindulunk a Szabadságunkhoz vezető úton, ami nem azt jelenti, hogy a korlátokat elhajítjuk, hanem azt, hogy ezeket a korlátokat mérlegre tesszük. Ezek a korlátok szükségesek, de még inkább szükséges az, hogy valóban Szabadok legyünk, hogy a korlátok mérlegre tétele során rádöbbenjünk arra, hogy melyek a valósak és melyek a hazugságok. Ha csendünkben végig gondoljuk ezeket a normákat (mert ezek a korlátok nem mások, mint a közösség norma rendszere), megrendülve tapasztaljuk, hogy ezeknek nagy hányada, ami számomra önmagától értetődőnek tűnik, léthazugság. A léthazugsághoz idomult arcunk az, amelyet valamely ajándék tükörben megpillantva megrendülünk és elkezdjük ezeket a korlátokat mérlegre tenni és elhagyni. Ezekről a korlátokról kiderül, hogy semmi valóságtartalmuk nincs, hazugságok, a nincs álruhái és kínkeservet és szenvedést okoztak nekünk. És el kell hagyni őket, veszteségeink lesznek, és minden veszteség fájdalommal jár. De mi soha nem veszíthetünk semmit, ami valós, mi csak az illúzióinkat veszíthetjük. Amikor először hallottam azt, hogy a “Fogyasztói csoport szervezés” a Pepsi érzés, hisz aki még nem hallotta ezt, elmondom: Partner, Egészség, Pénz, Szabadság és Idő. Most a Szabadságról lesz szó.

Most erről a termékről szeretnék beszélni, a Szabadságról, amit a nagy francia forradalom idején jogászokból és filozófusokból álló agytröszt úgy fogalmazott meg, hogy az emberi Szabadság abban áll, hogy az embernek mindent szabad. Szabadságának egyetlen korlátja van, a másik ember Szabadsága.

A hálózatépítési munka és annak a pénzzel kifejezhető eredménye valóban Szabaddá teszi az embert. Nem csak úgy, hogy sokkal több ideje van, nem csak azért, mert a pénz – akár milyen furcsán hangzik – Szabaddá tesz, sokkal több lehetőségem van, ha több a pénzem (persze rabbá is teheti az embert), nem csak ebben az értelemben, hanem sokkal mélyebb értelemben. Most próbáljunk egy kicsit a nagyon izgalmas, színes felszínből lemenni a létezésnek a közepébe, és onnan megvizsgálni a Szabadságot, hogy mivel ajándékoz meg minket a hálózatépítés, és miért hangzik olyan merésznek, hogy a hálózatépítés a Szabadság iskolája.

Nagyon nagy örömöm, hogy hálózatépítő lehetek. Amikor készültem erre az előadásra, ahogy visszapillantottam hálózatépítői pályafutásomra, arra kellett rádöbbennem, hogy az egész a Szabadság jegyében fogant. Engem nem rábeszéltek a hálózatra, engem ráhallgattak. Egyik tanítványommal kerestem fel Telkes Józsefet, a második könyvem kapcsán, és megkérdezte a tanítványomtól (azt hallottam, hogy pszichiáter, azt is hallottam, hogy fejvadász), hogy mit kezdene, ha havi másfélmillió forintot keresne? (Miért nem engem kérdezett meg, és miért a tanítványomat?) Annyira meglepte a tanítványomat ez a kérdés, hogy nem is tudott rá válaszolni. Kiderült, hogy ez az MLM, mindenkit ennek hallatán a hideg ráz, engem is. Tele voltam előítéletekkel és tudjuk, hogy előítéleteink csak az iránt van, amit nem ismerünk. Ha már ismerjük, akkor már megszületik az ítélet, akár elmarasztaló, akár igenlő.

A Jóska türelmesen hallgatta ezt, de nem szólt semmit, csak azt kérdezte tőlem, hogy van-e célom? Nekem??? Célom??? SEMMI! Legalább is úgy tűnt számomra, hogy olyan célom nincs, amit bármilyen munkával el lehetne érni! A Jóskának a szeme sem rebbent. Aztán találkoztunk még többször, egy árva szó nem esett az MLM-ről. Azt megelőzően én másfél évig gondolkodtam azon, hogy mihez is kezdjek, hogy meg is éljünk? Egyetlen perspektíva az volt, hogy elmegyek könyvtárigazgatónak, de hát nem keresik a könyvtárigazgatókat. Nem tudom mennyit kereshetnek, talán 120-140 ezret, fogalmam sincs. Azt tudtam, hogy az nem elég a megélhetésünkhöz és különben is, amit kézhez kap az ember, az sokkal kevesebb, mint ez az összeg és arról sem beszélve, hogy ez minimum 8-10 óra munkát ajánl naponta.

Igen ám! De rettenetesen idegen volt. Még most is zavar az a szó, hogy ÜZLET. Ahogy a kazetták és Telkessel folytatott beszélgetés kapcsán kezdett feltárulni előttem a hálózat lényege és a hálózat szíve, akkor nagyon boldog voltam, hogy megismerhettem.

A Szabadság, amelyhez nem szoktunk hozzá, leszoktunk róla a szocializáció során, a gyermeki Szabadságból egy felnőtt rabságba csöppentünk és az életünknek minden lépése nem az elvesztett, hanem egy új Szabadság felé tett lépés. Mit jelent Szabadnak lenni? Azt, hogy az ember tényleg azt csinál, amit akar, ahogy dönt. Mit jelent Szabadnak lenni? Azt, hogy nincs az embernek kötelessége! Az embernek, mint önmagában valónak a Szabadságát vizsgáljunk. Ebből eredően az ember nem számon kérhető, nem sürgethető, nem noszogatható. Visszatarthatatlan, azt tesz, amit akar!

A Szabad létezők közti viszony nem lehet más, mint a segítség, illetve a szolgálat. Képzeljétek el, ez a hálózat! Itt mindenki Szabad! Önálló termékforgalmazó! Ő azt csinál, amit akar! Nem kötelezhető semmire, mert nincs semmiféle kötelessége, nem számon kérhető, nem sürgethető, ha akar menni, nem megállítható, tökéletesen Szabad!

A hálózatban a viszonyrendszer csak egyféle: a szolgálat. Mindannyian tudjuk, hogy életünk egyik legnagyobb megkeserítője nem az ellenségeskedés, hanem az a fajta segíteni akarás, amelyet nem igénylünk. Agyon nyomnak minket mások vélt szeretetükkel. (Átvezetik a vakot a túloldalra, aki nem is akart átmenni.) Így vagyunk sokszor, és megkeseríti életünket a jó szándék, s a jó szándékból fakadó segítség. Erről szó sem lehet a hálózatépítésben! Itt segítséget csak az kap, aki kér és aki igényli. Lehet, hogy még nem mer szavakkal kérni, de a léte és a munkája jelzi, hogy segítséget igényel. Itt csak felajánljuk a segítséget.

Arra gondoltam, vizsgáljuk meg, hogy a tevékenységünk során hol van a mi Szabadságunk, hogy nyilvánul meg, és ha merünk erre a Szabadságra hagyatkozni, mit jelent a mi belső életünkben, ami egyben nagy meglepetés lesz, hogy a külső életünkre is mennyire hatással van.

Egy direktori tréningen a mellettem ülő direktor, miután egy eléggé görcsös hozzászólást hallottunk, fülembe súgta, hogy én úgy érzem, hogy Ő üzletet épít és nem hálózatot! Hadd mondjam el én, hálózatot építeni a legnagyobb üzlet! Mit jelent ez? Hallottam valakit, hogy “beléptettem” valakit. NEM! Beléptetni nem lehet senkit! Valaki belép. Hogy jut el ahhoz a döntéshez, hogy rákapcsolódik a hálózatra? Úgy, hogy a Szabadsága érintetlen marad! A hálózat az általunk ismert világtörténelemnek az első organikus struktúrájú közössége. Mit jelent ez? Megfelel az ember belső természetének, a Szabadságának. Ha én nem veszem figyelembe a másik Szabadságát, a hálózat legbelsőbb törvényének mondok ellent. Lehet, hogy egy gyors felfutású üzletet tudok építeni, de gyorsan össze fog omlani! Ezt borítékolhatom!

Nagy örömmel hallottam egy mondatot Telkes J-től: “A bemutatót nem lehet elég későn kezdeni!” Mikor következik be a bemutató? Amikor már könyörög a másik, hogy mutassuk be neki a lehetőséget. És ez mikor következik be? Ha az ő Szabadságát tisztelve közelítem meg a másikat. Mit jelent a másik Szabadságát tisztelni, és ez a mi belső hozzáállásunktól függ? Azt, hogy nem azt akarom, hogy lépjenek be, hanem arra figyelek, hogy segítsek a másikon. Valamelyik MLM-könyvben olvastam: “Nagyon sok ember vár arra, hogy abból a nehéz helyzetből, amiben van, az általunk felkínált lehetőség révén kerüljön ki.” Magyarán: sok ember vár arra, hogy segítséget kapjon tőlem. Hogy lehet egy nagyon stabil hálózatot felépíteni, ha én nem azt akarom, hogy “lépjenek be hozzám”, hanem segíteni akarok a többin ? Mikor marad meg a másik Szabadsága? Ha beszélhet. (“Csüngjek ajkán szótlanul”)

Amikor megtalálom azt a pontot, amikor én segíthetek azzal a lehetőséggel, amelynek én a birtokában vagyok, ami rajtam is segített, akkor ajánlhatom fel azt a lehetőséget, hogy lehet, hogy ez a lehetőség, amit ismerek, rajtad is segíthet. Amikor ő igényli, és kíváncsi arra, hogy mi ez a lehetőség, és bemutattuk neki a lehetőséget, ezt követi a követő beszélgetés, melynek nem az a célja, hogy a másik belépjen, hanem a másik, aki akarva-akaratlanul döntési helyzetben van. Az ő számára a legjobb döntést hozza meg. Ehhez kell hozzásegíteni! Lehet, hogy az számára a legjobb, hogy abszolút nem tart semmilyen kapcsolatot a hálózattal. Lehet, hogy csak a termék érdekli és semmi más. Lehet, hogy annyira távol akarja tartani magát a hálózattól, hogy még fogyasztóként sem kapcsolódik. Lehet, hogy az a legjobb lehetősége, hogy fogyasztóként rákapcsolódjék, és ha úgy dönt, hogy hálózatot épít, akkor ajánljuk fel a segítségünket, ami annyit jelent, hogy mindent megteszek érted, de helyetted semmit sem tehetek! Végig a szponzori munkánk során tisztelni a Szabadságát: azt, hogy abbahagyja, azt hogy lelassul, azt, hogy elkezdi, azt, hogy gyorsan teszi, bármit tesz. Ahogy célt nem adhatunk senkinek, úgy senki helyett nem csinálhatunk semmit, de érte mindent megtehetünk.

A legnagyobb nevű druszám, a …Pál, aki maga egy elképesztően agresszív, rendkívül művelt zsidó ember volt, farizeus, akivel Damaszkusz kapuja előtt fordult egyet a világ, és vitte szét Kis-Ázsiába, Görögországba és Rómába az örömhírt. Leveleket írt azokhoz a kis közösségekhez, amelyeket ő alapított. Korinthoszban volt egy kis közösség, és mint minden közösség, tele volt széthúzással, értetlenséggel és a druszám írt nekik egy levelet és ebben adott egy receptet. Ez a világirodalomba úgy vonult be, mint a Szeretet Himnusz. Itt Pál arról beszél az első szakaszban, hogy tehetek én bármit, ha nincs mögötte az odaadottságom, nem ér semmit. És utána felsorolja a szeretet jellemzőit, atribútumait és nagyon érdemes odafigyelni, hogy mit említ meg legelőször. Így fogalmaz: “A szeretet türelmes”.

Mi sosem a másikban csalódunk, hisz bárki bármit tesz, Ő teszi! Mi abban a képben csalódtunk, amit a másikról alkottunk! A csalódás létezésünk és kapcsolatrendszereink nagy kegyelme, mert amikor csalódunk a másikban, nem történik semmi más, mint hogy a másik most éppen nem annak megfelelően viselkedik, mint amit mi elvártunk tőle. Amikor mi elvárunk a másiktól bármit, akkor a másik igyekszik megfelelni a mi elvárásunknak. Fölveszi a mi elvárásunknak megfelelő maszkot és jelmezt. És igyekszik a mi elvárásunk szerepkönyvének megfelelően viselkedni. De nem mindig sikerül, és hibázik, és lehull róla a szereprongy és a maszk, és ott áll dermedt ijedtséggel, hogy most mi lesz? Ekkor szoktuk kirúgni! Mert nekünk – ez nagyon megrendítő – nem a másik kell, hanem a másik által eljátszott szerep.

Azért nagy kegyelem csalódni, mert ilyenkor pillanthatjuk meg őt maszk és szerep nélkül. Ekkor már végre őt fogadhatom el! Addig könnyű, amíg megfelel!

A másik Szabadságát tiszteletben tartani más szóval úgy is megfogalmazhatjuk, hogy szeretjük a másikat. Nem tudom, hogy melyik nehezebb a Szabadságban, a másik Szabadságát tisztelni, vagy önmagunkat Szabadnak tekinteni. Egyformán nehéz mind a kettő.

Mit jelent Szabadnak lenni? Hogy azt csinálok, amit akarok! Nem mindegy, hogy mit akarok! Számtalanszor döntök úgy, hogy mást szerettem volna dönteni. Hányszor döntöttünk úgy, amely ellenkezett a mi belső késztetésünkre.

A Szabadság nem azt jelenti, hogy feltétlen a belső késztetéseimnek tegyek eleget! A Szabadság az, hogy az általam itt és most meglátott jót döntsem! Mi az, ami minket akadályoz az általunk meglátott jó döntésben?

Aki itt ül, és az a puszta tény, hogy itt ül, az annyit jelent, hogy mert dönteni a Szabadsága mellett. Mert mit szólnak ahhoz, hogy valaki hálózatot épít? Csak gondoljunk arra, hogy mi mit szóltunk erről néhány évvel, néhány héttel vagy néhány nappal ezelőtt. A vélemény.

Kalocsán jó néhány anya van, aki megölte az újszülött gyermekét. Nem azért ölte meg, mert ez lett volna az ő belső késztetése. NEM! Ők ebbe belehaltak! Hanem a “mit szólnak hozzá?” és kik ítélik el, azok, akik miatt és a véleménytől félve tették meg ezt a lépést. Hányszor öljük meg saját belső lelki gyermekeinket, azt a kis létcsodát, amelyik megszületik a lelkünkben, azért, mert “mit szólnak hozzá”. És ilyenkor mi is meghalunk egy kicsit. Ezt úgy szokták mondani, amikor nem önmagam vagyok! Amikor a mások véleményének a rabja vagyok!

A hálózat mindannyiunk előtt egy olyan tükröt tart, amelyben a nem ismert önmagunkat pillanthatjuk meg. Ez a kép sokszor elszomorító. Én a magam részéről azt hittem, hogy nekem nincs előítéletem! Amióta hálózatot építek, mással sem találkozom, csak az előítéleteimmel. Ahhoz, hogy egyáltalán tovább lépjek a hálózatba, ahhoz mindig egy-egy korlátot kell felismernem és átlépnem. És ahogy Telkes J. mondja, a hálózat egy olyan csoda, hogy ha túllépem az én belső korlátomat, még meg is jutalmaz érte, még pénzt is ad érte!

Van egy könyv-gyűjtemény, az a címe, hogy Könyvek. Görögül a könyv bibloszt jelent, ennek a többes száma a biblia. Ennek a legelső könyvében, amely az eredetek könyve, a Genezis, ott két elemzéstörténet van. Az ősi és a nagyon bájos, a paradicsomi történet. Közel-keleti a sztori, amikor az öreg isten elmegy sétálni a kertjébe, amikor felkel az alkonyi szél. Tudjuk, hogy délután csak az ördög nem alszik és elmegy, amikor felkel az alkonyi szél és keresi Ádámot és Évát. Ádám hol vagy? – Sehol nem látja őket. És látja, hogy az egyik bokor levelei jobban rezegnek, mint ahogy az alkonyi szél indokolná. Odamegy az öreg isten, megáll a bokor előtt (tiszteli a másik Szabadságát), áll, és amikor előbújnak Ádámék: “Hogy néztek ki? Mi az ott? “ – Hát a fügefalevél! - Miért van ott a fügefalevél? – Mert hogy meztelenek vagyunk! – Honnan tudjátok, hogy meztelenek vagytok? Ettetek a fa gyümölcséről? – Igen, mondta Ádám, ettem a fa gyümölcséből, de az Éva volt, aki rávett! Évára néz. – Igen, ettem a fa gyümölcséből, s megetettem Ádámot, de a kígyó volt, aki rávett. A kígyó már csak sziszegni tudott!

Alapállás a hárítás! Nem engedi a hálózat a hárítást! A sikertelen vagy eredménytelen munka, az nem a másiknak, csak nekem köszönhető. Nem azért, mert a másik nem érti vagy értetlen! Senkire nem foghatok semmit, de akár meddig jutok el, azt senki másnak nem köszönhetem, csak magamnak! Nem akarok hálátlan lenni, nagyon hálás vagyok a szponzoromnak, Telkes Józsefnek, de a szponzornak az a dolga, hogy segítsen! Mint a szülőnek a gyermekét nevelni. És az a sülő még nem tudja azt, mit jelent szülőnek lenni, ha ő ezért hálát vár a gyermekeitől. Az a szülő, aki hálát vár a gyermekeitől, az a szülő nem szerette és most sem szereti a gyermekét. A szeretet az nem biznisz, nem hoci-nesze, A SZERETET INGYENES ODAADOTTSÁG! Viszonzásvárás nélküli odaadottság! Mit adok oda? Önmagamat! A mindent! Ez viszonozhatatlan. Mindaz, amit a szponzoromtól kaptam, adom tovább az általam segítetteknek, és ők majd tovább fogják adni.

Mit jelent Szabadnak lenni? Borzasztó. Mire neveltek minket? Az engedelmességre. A közösség érdekeinek való engedelmességre. A közösség választott vagy nem választott vezetőjének való engedelmességre.

Mit jelent Szabadnak lenni? Hogy a Szabadságban csak egyetlen kényszer van, és ez a belső kényszer. Bennünket mindig sürgettek és itt most senki sem fog sürgetni. Mindig kényszeríttették valamire, itt senki nem fog kényszeríteni.

Hogy maradjon meg a Szabadságod? Nem magyarázom el, hanem kérdezek, hogy ő döbbenjen rá. Ha semmi mást nem csinálok, csak hallgatok, mi történik? A másik addig megfogalmazatlan, csak benne fájó problémát fogalmazza meg. S a megfogalmazhatatlannak pedig az elfogadása. Ha semmi mást nem csinálok, csak meghallgatjuk a másikat, megadtuk neki a legnagyobb segítséget.

A Szabadság, az én Szabadságom csak úgy születhet meg, csak úgy érvényesülhet, ha tiszteletben tartom a másik Szabadságát. A kettő nem külön lépés, hanem ugyanaz az aktus. Ha én tisztelem a másik Szabadságát, ezáltal válok én is Szabaddá! Sokan arra gondolnak, hogy a Szabadság szétszórtság. NEM! A Szabadság fegyelem!