húzzunk egy irányba!


Az ember kíváncsiság és tanulásvágyát nemcsak a tyúk vagy tojás
probléma megoldásában éli ki, hanem annak kiderítésében is, hogy
mért repülnek a ludak szabályos V alakban dél felé. Rá is jöttek a tudósok, hogy miközben a madár csapkod a szárnyával, hogy ő maga előbbre jusson a levegőben, csökkenti a légellenállást a közvetlenül utána következő madár számára. Így V formulában minden madár meg tudja könnyíteni a soron következő repülését. Ezzel az egész seregrepülési távolsága 71 %-kal nő, ahhoz képest, ha minden lúd egyedül repülne. Így kellene, legyen ez a mi csapatainkkal is.

A lúdtudat megmutatja nekünk, hogy ha osztozunk egy közös célban és rendelkezünk közösségtudattal, könnyebben és gyorsabban elérhetünk oda, ahova akarunk, egymás húzóereje által.
Ha egy lúd kirepül a V alakból, hamarosan visszatérni igyekszik, hiszen megtapasztalja, hogy milyen fárasztó és eredménytelen egyedül repülni.
Ha legalább annyi eszünk van, mint egy lúdnak, akkor mi is formációban maradva haladunk, azokkal, akikkel utunk egy irányba mutat.
Amikor a vezérlúd elfárad, hátra repül, és egy másik veszi át a helyét elől, akit társai gágogással bíztatnak

és ösztökélnek a sebességre.
Kifizetődő, ha mindenki kiveszi a részét a nehéz munkából is, és fontos, hogy mi mit "gágogunk" ilyenkor, hogy bíztassuk társainkat.
Végezetül, ha egy lúd megbetegszik, vagy lelövik és kiesik a sorból, akkor két lúd vele tart és védelmezi, míg nem képes visszatérni, vagy el nem pusztul, és akkor a két kísérő egy másik formációban visszatér csoportjához.
Ha lúdtudattal rendelkezünk, akkor ugyanígy kitartunk egymás mellett.

Ma azon gondolkodtam, vajon hány békeszerető ember kell ahhoz, vajon az emberek hány százalékának kellene elköteleznie magát, hogy semmi áron nem használ agressziót, hogy elérjük a "kritikus tömeget": legalább egyetlen napot teljes békében a Földön.